Jamaica 1962-es felszabadulása után, rendkívül népszerű lett a ska műfaj mely fúvós hangszereivel vidámságot, karneváli hangulatot teremtett. Miután az Angliától való elszakadás gazdasági nehézségekbe torkollott és az emberek egyre elkesedettebbek lettek, a zene lelassúlt, kialakult a rocksteady, mely sok szempontból gyakorlailag reggae volt. A lényegi különbség a ska és a rocksteady/reggae között hogy a a fúvós hangszereket gitárra cserélték (olcsóbb volt mert egy gitárral több fúvóst ki lehetett váltani) és erősödött a basszus központúság is. Az 1960-as évek vége felé a rocksteadey újra gyorsulni kezdett, köszönhetően az új kreatív producereknek. A basszus ekkor még jelentősebbé vált. 1968-tól a rockstadey-ből reggae lett.

A reggae és rockstadey zenék szövegének témája a általában szociális jellegű vagy politikai. Bírálják a kormányt, elítélik babylon-t. A reggae zenében a mai napig jelentős szerepe van a babylon elleni küzdelemnek, az elnyomó, pénzéhes rendszer megvetésének.

Az első reggae zenekarok között volt a The Wailers ami a reggae zene legjelentősebb énekesével, Bob Marley-vel az élén meghódította a volágot, Marley volt a szócsöve a jamaikai népnek a világ felé. A The Wailers nyomán sok reggae zenekar alakult szerte a világon. Producerük a híres dub zenész, Lee Perry volt, aki még ma is aktív részese a jamaicai zeneiparnak. Neves DJ-k (énekesek) a múltból: U-Roy, Big Youth, Yellowman, Denis Alcapone, a közelmúltból Beenie man, Bounty Killer és Shabba Ranks. A rádiókban játszott klasszikus reggae számok: Inner Cricle: Bad Boys, Laid Back: Sunsine reggae, LB27: Ha van még a világon, Kell egy ház... stb.

1985-ben kezdte pályafutását Magyarország sokáig egyetlen reggae zenekara a Ladánybene 27. A zenekar ma is nagy energiát fektet abba hogy a magyar reggae muzsikára vágyó embereket összekovácsolja. Ékes példája ennek az évente megrendezett Reggae Camp, ahol bárki eltöltve egy napot örökre magában örzi a reggae zene lüktetését.

 A Dub története

A DUB szót eredetileg olyan zenei stílusra szokták mondani, ami egy már létező felvétel hangszeres újrakeverésével jött létre. Ezeknek az újrakevert felvételeknek a hangzásvilága teljesen át van alakítva különböző zenei hatásokkal (visszhangok, belassított ütemek stb...). A DUB gyökerei visszanyúlnak a késői '60-as évek Jamaicájához, az első "úttörők" között volt Osbourne Ruddock. ő volt az, aki a keverőpultot hangszerré változtatta, és a DJ átvette az előadó szerepét. Ezek a korai DUB számok voltak sok pop és dance műfaj előzményei.

A jamaicai zenékre nagy hatással volt az USA populáris zenéje, és ezeket használták fel, hogy létrehozzák egyedi hangzásvilágukat. A 40-es évek folyamán a swinges bandák nagy hatással voltak a jamaicaiakra, de az 50- es években megjelenő rithm 'n blues sokkal közelebb állt hozzájuk. Sok jamaicai zenész ezért munkát keresett az USA-ban az új zenei műfajt játszva, ami tökéletesen passzolt az amerikaiak háború utáni optimizmusához. Ezeket a zenéket nem csak élőben nyomták, hanem a rádióban is, és ez a trend eljutott Jamaicába is. A zenéket először Kingston szegény részén kezdték játszani, nagy szabadtéri táncos bulikon amiket 'lawns'-nak hívtak. Ezek a korai DJ-k később körbeutazták Jamaicát az együttesekkel. Az '50-es évek közepén Duke Reid és Clement 'Coxsone' Dodd lett a legkeresettebb "DJ" Jamaicában.

1954-ben Ken Khouri megalapította Jamaica első lemezkiadó cégét a 'Federal Records'-ot ahol amerikai és néhány helyi csapat zenéit adták ki. Ezt követve Duke Reid és Clement 'Coxsone' Dodd is alapított egy kiadót, hogy a jamaicai előadók szerzeményeit népszerűsítsék.

Később újabb stílusok jelentek meg, mint a Rock Steady, és a Ska, majd Duke Reid és 'Coxone' Dodd határozták meg a jamaicai zenei világot három másik producerrel, Lee 'Scratch' Perry-vel, Bunny Lee-vel és Osbourne Ruddock-al, egészen a '70-es évekig.

Lee 'Scratch' Perry (vagy Rainford Hugh Perry) 1936-ban született Kendal-ban, egy kis faluban ÉNY Jamaicában. Az '50-es években Kingstonban egyből belevetette magát a zenei üzletbe. Coxsone Dodd-nál kezdett dolgozni, mint "mindenes, kém, felderítő, hitelt nem érdemlő szöveíró és előadó". Perry később fizetési viták miatt otthagyta Coxson-t, és elment Joel Gibson Amalgamated nevű kiadójához, ahol egy korai reggae számot vett fel 'People Funny Boy' címmel. Perry ismert producer lett és közreműködött Bob Marley és Wailers korai lemezein is. Együtt dolgoztak 1969-ben, aminek eredményeképp létrehozták a 'Wailers legjobban sikerült munkáit'. Perry művészként, producerként és mérnökként s dolgozott, és ennek eredményeképp ő volt az egyik, aki a következő 40 évre meghatározta a jamaicai zene irányát.

Osbourne Ruddock (ismertebb nevén King Tubby) 1941-ben született Kingston-ban, és a '60-as években műszerészként dolgozott (Tv-ket és rádiókat javított). 1968-ban stúdiót alapított, ez volt a 'Home Town Hi-Fi' és sajátos hangulatú zenéket hozott létre különféle visszhangok és utóhangok segítségével. Ekkortájt Duke Reid-nél dolgozott a Treasure Isle Studio-ban, mint a fő-vágó. Ruddock saját magának készített számokat, úgy, hogy különböző előadók zenéiből kivágta a vokált, különböző hatásokat kevert a zene alá és így létrehozott egy teljesen egyedi hangzásvilágot, amit mások el sem akartak hinni, mikor hallgatták. Ezek az átdolgozott népszerű számok rövid idő alatt Tubby-t igen ismertté tették.

Tubby később elkezdett dolgozni Edward Beckford-al (U-Roy), aki sajátos hangján szövegelt Tubby zenéjére. Ezt 'toasting'-nak hívták, ami a RAP előfutárának is nevezhető.

1972-ben Ruddock felállított egy kis stúdiót a Bromilly sugárúton Kingston Waterhouse nevű kerületében, és kísérletezni kezdett instrumentális felvételeivel különböző házilag gyártott keverőkkel mindenféle hatásokat varázsolt elő, mint a visszhangok és a késleltetés. Szerzett egy "disc-cutter"-t és két "track tape machine"-t, és házi gyártmányú mixerével, elkezdett Bunny Lee-vel és Lee 'Scratch' Perry-vel dolgozni. Együtt készítettek egy sztereó albumot 1973-ban 'Blackboard Jungle' címmel.

Joe Gibbs az 'Amalgamated' -tól látta a jövőét ennek az instrumentális zenének, és utasította Errol Thompson-t (Gibb's mérnöke a 'Studio 17'-nél), hogy tegyen a maxik B oldalára instrumentális verziókat, amit 'dub'-nak hívtak.

Később Tubby továbbfejlesztette stúdióját és 1974-ben Bunny Lee-vel közösen kezdtek dolgozni.

"Tubby legtöbb zenéje élőben volt mixelve, úgy kevert, mint egy jazztrombitás, átélve és újraértelmezve a zenét." Mivel Tubby nem zenész volt, mikor Lee stúdióbandájával felvették az anyagot, sokszor primitív keverőpulttal kellett olyan hanghatásokat létrehoznia, mintha valamilyen hangszeren játszana.

Tubby tanítani kezdte 'Prince' Philip Smart-ot, Lloyd James-t, ismertebb nevén 'Prince Jammy' és Overton 'Scientist' Brown-t.

A 70'-es évek közepén Jammy lett King Tubby vezető DUB mixere a Waterhouse studioban. Ebben az időben Bunny Lee legtöbb dub számát ő keverte.

1978-ban elkezdte saját vállalkozását 'Imprint' néven és megtette első lépését a lemezkiadói pályán.

1985-re Jammy lett az egyik legmeghatározóbb jamaicai producer, akinek az is köszönhető, hogy sok új zenész csatlakozott az új stílushoz.

1985-ben Tubby új stúdiót épített, és nemsokára itt vették fel első slágerüket, Anthony Red Rose 'Temper'-jét. Úgy tűnt, Tubby a jamaicai zene vezető producere lett, míg 1986-ban lelőtték stúdiója mögött.

A jamaicai zenei világ a '60-as évektől szorosan kötődött az Egyesült Királysághoz. Amikor a jamaicai Ska zenészek megjelentek az angol lemezkiadóknál, az akkori angol 'Mod' kultúra könnyedén befogadta őket. Ez nagy előrelépés volt és elősegítette a jamaicai zenei exportot a világ nagy részére. Ezeknek a zenéknek a kombinálásával jöttek létre a modern tánczenék, mint a Trip Hop, a Drum and Bass és a Jungle (melynek gyökerei tisztán hallhatók a King Tubby által játszott jamaicai DUB-ban.) És persze akadtak, akik Jamaicán kívül is elkezdtek DUB-ot játszani.

Steve Barrow a Blood and Fire-ból:

'Tubby volt a legfőbb irányadó, egy zseni.....ő találta fel a DUB-ot - ami, mint tudjuk a vénája a mai tánczenéknek a Trip-Hoptól a Technóig. Ha Lee Perry volt az első szürrealistája a DUB-nak, akkor Tubby kétségtelenül a modernista volt.'

Angliában nagy százalékuk volt jelen azon zenészeknek, kik ezt a zenei irányzatot követték, és itt tanyáztak a legfontosabb producerek is.

Adrian Sherwood és a "The Mad Professor" voltak a a DUB legmeghatározóbb képviselői. Adrian Sherwood (A producer a 'British On-U sound record label' mögött) 1970 óta a DUB-on belül számtalan előadót és csapatot képviselt, mint a Creation Rebel, az African Headcharge, és a Dub Syndicate.

Sokszor teljesen vad stúdiótechnikával dolgoztak, néha teljes számokat visszafelé játszottak le, és ez a DUB-on "kívüli" zenészeket is megihlette, mint a Depeche Mode-ot, a Nine inch nails-t, a Living Color-t, a Garbage-ot és a The Cure-t, és mindegyik Sherwood szemléletét követte, hogy átkeverjék számaikat.

'Mad Professor' alias Neil Fraser 1980-ban kezdett a DUB-al foglalkozni. Az elmúlt 15 évben előlépett a műfaj egyik legkiemelkedőbb művészévé. Több mint 100 albumban hallható, re-mixeket készített a Massive Attack-nek, Sade-nek, és Pato Baton-nak